A felelős gazdálkodás mindig többre vezetett, mint a felélés, ezt az emberiség már egészen korán felismerte.
Ha több növényt gyűjtünk be, ha több szarvast vadászunk le, mint amennyit a természet képes regenerálni, akkor éhezni fogunk, ilyen egyszerű.
Azóta természetesen sokat fejlődtünk, de az elv mindig megmaradt mindenféle növénygazdálkodás és állattartás terén: amit elveszünk, annak gondoskodnunk kell a pótlásáról is.
Ha egy erdészet megritkít vagy letarol egy erdőrészt, azt vissza is ülteti, gondolva ezzel a jövőre, hiszen magától a vegetáció sokkal lassabban újul meg, mint emberi segítséggel.
A városi fák sem képeznek ezalól kivételt: ha elöregedtek, elpusztultak, veszélyeztetik a közterület biztonságát, akkor ki kell őket vágni, de másfélszeresen pótolni kell, hogy a zöldfelület megmaradjon, vagy legalább gyorsabban helyreálljon.
Sajnos ez a szabályozás változott meg a Főkert kérésére a novemberi önkormányzati testület ülésen, és nem pozitív irányba.
Egy fának fajtától függően 40-50 év is kell ahhoz, hogy igazán méretessé, széppé és hasznossá váljon, tehát a lombozatával szűrje a levegő szén-dioxid és szállópor-tartalmát, valamint kellemes árnyékot biztosítson a tűző nap ellen az alatta lévő területnek.
És itt nem csak az autók és az emberek szempontjait kell figyelembe venni, a füvesített részeket ugyanúgy megóvják a kiszáradástól és kiégéstől, hogy a párologtató képességükről ne is szóljunk.
Előfordul azonban, hogy a fák koruknál fogva, vagy valamilyen betegség következtében elpusztulnak, és lassú korhadásnak indulnak, majd pedig kidőlnek – ezzel az anyatermészetben semmi gond nincs, csakhogy itt városi környezetről beszélünk, ahol ez kimondottan veszélyes!
Sőt, olyan is megeshet, hogy egynémely fa valamilyen fejlesztés, beruházás útjában áll, és mind az előbbi, mind az utóbbi esetben a kivágás marad, mint opció.
Ám ahhoz, hogy egy megtermett fát pótolhassunk, nem elég mindössze egyetlen facsemetét ültetni, egyedül nem lesz képes mindazt ellátni, amit korábban a nagy fa.
A novemberi testületi ülésen előkerült a Főkert kérésére tett rendeletmódosítási javaslat is, ami a vállalat logisztikai nehézségei miatt előterjesztette a kötelező fapótlás csökkentését.
Sajnos a testület ezt elfogadta, így jelenleg minden kivágott fa helyére mindössze egy facsemete elültetése kötelező, nem több.
Tehát a fél évszázados, vastag törzsű és terjedelmes lombú fák helyett mostantól egyetlen, 12-14 centiméter átmérőjű előnevelt növendék jeleni a „pótlást”, ami, valljuk be, édeskevés.
Nem csak azért, mert ahogyan említettük, egy ilyen kicsi fa képtelen ellátni ugyanazokat a funkciókat, mint az idősebbek, de a másfélszeres pótlásban annak az eshetősége is benne volt, hogy az újonnan elhelyezett csemeték közül egyik-másik elpusztulhat.
Azonban úgy tűnik, a testület vállalja ennek a kockázatát, ami hosszú távon a fák számának drasztikus csökkenését is magában hordozza!
Ez így határozottan visszalépés, és a főváros zöldfelületei meg fogják sínyleni.
El tudjuk képzelni Újbudát, például Kelenvölgyet, Tóvárost, Őrmezőt, vagy éppen Péterhegyet fák nélkül?
Elég abszurd, nem igaz?
Érthető, hogy a Főkert gondokkal küszködik, azonban a megoldást semmiképpen sem a rendelet lebutítása és a zöldfelületek megnyirbálása kellene, hogy jelentse!
Sokkal hasznosabb alternatíva lenne, ha a pótlásban az önkormányzat is részt vehetne, legalább az általa kezelt területeken.
Bába Szilvia képviselő a rendeletmódosítás elleni tiltakozása mellett azt is felvetette, hogy adott esetben személyesen is segítene kiválasztani az új fák helyét, ahogyan a 2021-es és 2022-es években is közel 30 facsemete kihelyezésében vett részt.
Sajnos azonban a testületi ülés többsége úgy gondolta, hogy elég darabszám alapján gondolkodni, nem szükséges figyelembe venni a törzsátmérőt, és elfogadta a módosítást.
Reméljük, hogy a helyzet mielőbb változni fog, és nem kell megbarátkoznunk egy elkopárodó Újbuda látványával.